Bármilyen nagy bűnnel is vétettünk, bizalommal tekinthetünk Jézusra. Ő nekünk is megbocsát. Ezért, ha rádöbbentünk vétkünkre, azonnal forduljunk újra feléje és minél előbb gyónjuk meg.
Jézus arra tanít, hogy soha ne essünk kétségbe. Vakmerőek azonban mégsem lehetünk. Ezért ne csak akkor kérjük gyógyító kegyelmét, amikor már baj van. Gyarlóságunk tudatában újra és újra forduljunk hozzá, hogy megerősítsen a bűnök ellen. Ennek a bűnbánó lelkületnek egyik jele a rendszeres gyónás. Akár hetenként, akár havonként gyónunk, arról teszünk tanúságot, hogy küzdünk hibáink ellen és mindent megteszünk, hogy előre haladjunk.
Jézus egyszer azt mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket... és nyugalmat találtok lelketeknek." (Mt 11,28-29.)
Ezt találjuk meg minden jól végzett gyónásban.
Milyen gyakran gyónjunk tehát? Ez körülményeinktől, egyéni igényeinktől, problémáinktól és lehetőségeinktől függ. Mindenesetre gyóntatónkat is megkérdezhetjük, hogy mit tanácsol.
Évenként többször is gyónjunk. A nagy ünnepeken kívül jó alkalmat nyújtanak erre a lelkigyakorlatok, családi évfordulók stb. A rendszeres gyónásra alkalmat találhatunk vasárnap is, hétköznap is.
Jó, ha a gyónást a szentmise kezdete előtt, időben elvégezzük, hogy a szentmisén való részvételünket ne zavarja meg.
Tanácsos annak is meggyónni, aki kórházba megy, még ha betegségét nem is tartja súlyosnak. Akik pedig akár betegségük, akár idős koruk miatt nem járhatnak templomba, azok rendszeresen hívják otthonukba gyóntatójukat, hogy megáldozhassanak és időnként meggyónjanak.
2. Megvizsgáljuk lelkiismeretünket
Miután elhatároztuk magunkat a szentgyónásra, arra elő is kell készülnünk. Meg kell gondolnunk, mit mondunk, mit kérünk Jézustól és mit ígérünk neki. Tehát szembenézünk magunkkal, hogy lelkünk állapotát felmérjük és számba vegyük bűneinket. Ezt nevezzük lelkiismeret-vizsgálásnak.
Azzal kezdem, hogy csendet teremtek magamnak. Ezután a Szentlelket kérem, világosítsa meg értelmemet, hogy felismerjem: Mit kíván tőlem Isten, és mit hibáztam el? Milyennek kell lennem, mint Krisztus tanújának, és mit mulasztottam el?
Ez a lelkiismeret-vizsgálás lényegében tehát alapos önkritika. Megkeresem hibáim és mulasztásaim okát is, hogy megtaláljam az orvoslás módját.
Megkönnyíti ezt a gyónás előtti önvizsgálatunkat, ha az esti ima alkalmával és a szentmise kezdetén is rendszeresen magunkba nézünk. Ugyancsak jó segítséget nyújt valamilyen alkalmas lelkitükör is.
3. Megbánjuk bűneinket
A lelkiismeretvizsgálat után bánatot indítunk. A lényeg nem csupán a bánatimádság elmondása, hanem, hogy felélesszük szeretetünket. Ezért gondoljuk meg, a bűn milyen hálátlanság, bizalmatlanság és oktalanság a szeretettel szemben, milyen következményei vannak a bűnnek, és Jézus mit tett értünk, hogy bűneinket jóvátegye. Ha mindezt végiggondoljuk, akkor őszinte lesz a bánatunk, ha különösebb érzelemben nem is jelentkezik.
Bánatunk őszinteségének jele a komoly elhatározás: mindent megteszek, hogy jobb legyek. Természetes azonban, a saját erőnk ehhez nem elég. Ezért a bánat egyben kérés is: Jézust kérem, hogy segítsen abban, amihez saját erőm kevés, erősítsen meg a jóban kegyelmével.
4. Mit gyónjunk?
Elsősorban meg kell gyónnunk minden halálos bűnünket. Egyetlen halálos bűn is „megöli" bennünk a szeretetet, ezért kell valamennyit megbánnunk és megvallanunk. Aki szándékosan elhallgatja valamely halálos bűnét, annak nincs őszinte bánata. Aki pedig nem bánja meg valamely súlyos bűnét, az a többire sem kaphat bocsánatot.
A bocsánatos bűnöket nem „kell" mind meggyónni, mert azok nem teszik lehetetlenné a kegyelmi életet. Ezért arra kell törekednünk, hogy azokat a bűnöket gyónjuk meg, melyek különösen veszélyesek lelkiéletünk számára.
A gyóntató papnak a bűnbocsánat közvetítésén kívül még az is feladata, hogy tanácsaival segítsen. Ez pedig csak akkor valósulhat meg igazán, ha őszinték vagyunk, és elmondjuk nehézségeinket és kérdeznivalónkat. Ehhez hozzátartozik az is, hogy megmondjuk, mikor gyóntunk utoljára és milyen gyakran szoktunk áldozni.
Lelkitükör fiatalok számára
Mikor gyóntam utoljára?
Milyen gyakran szoktam áldozni?
I. MENNYEI ATYÁMAT MINDENNÉL JOBBAN SZERETEM
1. A hit:Ismerem-e hitünk tanítását? Utánanézek-e a felmerülő nehézségeknek? Figyelek-e Isten üzenetére? Szeretettel beszélek-e Istenről? Vallásról?
2. Az imádság:Rendszeresen, szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni?
3. A szentmise:Szívesen és pontosan járok-e szentmisére? Tevékeny-e részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust?
4. A bűnbánat:Komolyan törekszem-e hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat, egészséges-e életmódom? Megbánom-e naponta bűneimet? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?
II. SZERETEM EMBERTÁRSAIMAT, AHOGY JÉZUS SZERETETT MINKET
1. A család:Megbecsülöm-e szüleimet? Segítek-e nekik? Megbízhatnak-e bennem? Jó kapcsolatban vagyok-e velük?
2. A testvérek és társak:Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvátettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi- lelki épségére, egészségére? Szereztem-e másoknak örömet? Szoktam-e másoknak segíteni? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?
3. Jövendőbelim:Van-e bennem felelősségtudat? Nem éltem-e vissza mások bizalmával? Fegyelmezni tudom-e nemi ösztönömet? Kerülöm-e a bűnre vezető alkalmat?
4. A közösség:Becsülettel teljesítem-e kötelezettségeimet? Részt veszek-e a közösség életében? Fejlesztem-e képességeimet? Vállalok-e társadalmi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható vagyok-e? Igazmondó vagyok-e? Beilleszkedek-e a közösségbe, elviselem-e az embereket és én elviselhető vagyok-e?
5. Az Egyház:Milyen apostoli szolgálatokat vállalok? Elősegítem-e keresztények közötti egyetértést? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanúságtevő keresztény vagyok-e?
Rövid bánatima:
Istenem szeretlek téged, és ezért teljes szívemből bánom, hogy bűneimmel megbántottalak. Kérlek bocsáss meg nekem. Ígérem, hogy ezentúl a jóra törekszem és a bűnt kerülöm.
„Nem öltem, nem loptam, nekem nincs bűnöm..."
Veszélyes nyilatkozat ez, ha valaki úgy képzeli, hogy ő már tökéletes a szeretetben, hogy neki már semmi bűne, semmi hibája nincs.
A keresztény élet nem bűnkeresés, hanem Krisztus-követése. Nem azért vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy minél több bűnt fedezzünk fel, hanem azért, hogy megkeressük, mit kíván tőlünk Jézus, hogyan tudnánk őt még jobban követni, mi akadályozza bennünk a szeretet tökéletes kibontakozását. Ezeknek az akadályoknak a leküzdésében segít bennünket a bűnbánattartás, a jól végzett szentgyónás.
Összefoglalás
Bármilyen nagy bűnnel is vétettünk, ha rádöbbentünk helyzetünkre, azonnal forduljunk Istenhez, és minél előbb gyónjunk meg.
Gyarlóságunkban újra meg újra forduljunk Jézushoz. Kérjük, hogy erősítsen a jóban. Ezt a megerősítést a rendszeres gyónás és a gyakori szentáldozás adja meg számunkra.
A gyónásra úgy készülünk elő, hogy kérjük a Szentlélek segítségét, megvizsgáljuk lelkiismeretünket, és őszinte bánatot tartunk.
Minden halálos bűnünket meg kell gyónunk. Bocsánatos bűneink közül pedig azokat gyónjuk meg, amelyek különösen veszélyesek számunkra.
